Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni, értékesíteni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

"Megverni mégsem verhetjük meg" - ezért van büntetőszék az oviban

 

"... és rá sem kiabálhatunk" - tette hozzá az óvodavezető. Olvasónk, Zsuzsa beszámolója következik. Sok lesz benne a kérdő-és felkiáltójel.

A büntiszék pont olyan, mint a többi. Csak az a különbség, hogy ott áll a terem egyik oldalánál, és minden gyerek tudhatja, hogy kik azok, akiknek oda kell ülniük. Hát akik rosszak voltak! És mit kell ott csinálni? Gondolkodni! Gondolkodni azon, hogy mit csinált rosszul és hogy hogyan kéne helyesen viselkedni. Mikor megkérdeztem, nem lehetne-e esetleg eltenni, és csak akkor elővenni, ha szükség van rá, azt válaszolták: legyen csak szem előtt, hadd lássák a gyerekek! 

Így volt ez már 10 éve is, amikor a középső csemetém járt oda, csak hát nem akartam tudomást venni róla. A középső gyerkőc meg annyira rettegett a büntetéstől, hogy ő lett a legjobb a csoportban, minden óvónéni kedvence. A kicsi más temperamentumú. Sok szempontból örülök neki. De máskor meg... 

Visszatérve a székhez: azokat szokták oda ültetni, akik már egy bizonyos fokozat feletti rosszaságot követtek el - mondta a vezető néni. Büntetési fokozatai vannak: első a rászólás (Ne csináld! Hagyd abba! - gondolom, ilyesmi). Aztán jön a figyelmeztetés. Kicsit közelebb ülteti a székhez, vagy csak kilátásba helyezi a széket nem tudom. És aztán jön az ültetés. Mert nehogy már megjutalmazza az óvónő a gyereket azzal, hogy külön kezd el vele foglalkozni, esetleg együtt játszik a rosszalkodóval - amikor a jól közreműködő, foglalkozásba bekapcsolódó gyerekek ott várják. Gyors és hatékony megoldás kell, mert vannak nagyon agresszív gyerekek, akik akár súlyos fizikai sérülés okozására is képesek lennének, ha nem lenne ez a csoda módszer bevezetve.

Hogy hogy jött ez az egész elő? Hát igen, ez egy másik történet. Egyik anyuka kitalálta, hogy adjunk év végén olyan ajándékot az óvónéniknek, akit a gyerekek készítenek. Mivel a kézlenyomatból készült karácsonyfa már megvót Karácsonykor, most színes papírszalagokra írjuk le, hogy a gyerekek mit gondolnak az óvónénikről. És az én ilyen-olyan ejnye-bejnye gyerekem azt gondolta, hogy X. néni mindig csak büntet, Y. néni néha csak rászól, Z. nénit meg nem szereti. És én, szedte-vette-teremtette, ezt le is írtam. 

Főszervező anyuka kiszelektálta. Merthogy negatív. Mondtam, hogy az nem volt az instrukcióban, hogy csak pozitívat lehet gondolni, és már korábban is jeleztem, hogy ez nem lesz egy olyan sima ügy, mert Tomi nem nagyon beszél az oviról. De ha már mondott valamit, és én leírtam, akkor most milyen alapon húzza ki? Végül visszakerült a közösbe a mi véleményünk is, de másnap rájöttem, inkább szelektálták volna ki... Mert az óvónénik behívtak "fogadó órára", hogy azt mondja, nem értik, mi ez a negatív hozzáállás a részünkről. 
Persze óvónéni vállalja a cetliket. Az egész ovi előtt. Ki is tette a folyosó falára. Próbáltam elmagyarázni, hogy nincs negatív hozzáállás a család részéről, a gyereket viszont nagyon megérinti ez a büntető szék. Volt egy ilyen kérdés, és biztos rossz napja volt. De ha ezt kiteszi a falra, akkor ezt a pillanatot konzervélja, szedje már le. Á, ő vállalja. Na vállalta is.

Híre ment. Harmadik nap kicsi fiam azt mondja, hogy ő rossz volt, és az egyik óvónéni (nyár van - vegyes csoport) azt mondta neki, hogy ha rossz, akkor menjen másik óvodába. Inkább büntette volna meg - mondta a gyerek - csak ne mondott volna ilyet. Hát kicsit kiakadtam, írtam az ovis szülői levelező listára. Bár ne tettem volna, mert most már tudom, hogy vannak szülők, akiknek megvan óvónéni közvetlen e-mail címe, vagy véletlenül összefutnak, és hát a szülők - nahát - elújságolták, hogy ilyen-olyan gyerek ejnye-bejnye anyukája már megint rossz volt. Óvónéni utánakérdezett, ki volt az a csúnya, aki ilyent mondott. Senki. Senki sem mondott ilyet. Mit képzelek?

Biztos szegény túlérzékeny gyerekem kitalálta, vagy mittudomén, honnan vette. Konfabulálta. Mittudomén. És az is ilyen kitaláció, hogy a büntetőszékre való ültetés okozhat lelki sérülést. Vagy rossz érzést. Hiszen a gyerekek pozitívak, és mindig a pozitívra emlékeznek. És egyébként is, gondolkozzon csak el.

szerző: G. Zsuzsa 


Neked is van olyan történeted, amit szívesen megosztanál? Írj a hello@gyerekkelvagyok.net e-mail címre, és a tárgyban jelöld meg, melyik rovatba szánod! 

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!