Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni, értékesíteni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

Anyu beszokik az óvodába - 2. rész

 

Egykettőre eljött a szeptember 1-2.

Az ELSŐ RÉSZ az előkészületeké volt, most jöjjön a műsor élesben! 


Szeptember 1-je: minden évben különös jelentősége van. Már júliusban mindenre legyintünk, és csak annyit mondunk: "Majd szeptemberben!"
Az ősz első napján megbénul a közlekedés, hirtelen annyi autó árasztja el a várost, hogy parkolóhelyről csak álmodni lehet. A járdákon ünneplőruhás gyerekek, a farmer-fehérpólótól a nyakkendős öltönyig mindenféle verzióban. A reggelek kicsit csípősebbek, a tempó pörgősebb, az óra valahogy gyorsabban ketyeg. Úristen, már fél 8???

Mi is csatlakoztunk a tanévkezdő csapathoz, de egyelőre csak az oviban. Itt nem gond, hogy 8-kor még nyugalmasan baktatunk az utcán, Ádám kipróbálja az összes járdaszegélyt és nagy követ, hogy melyikre a legjobb felmászni. Itt nincs szorító ünneplőcipő, unalmas igazgatói beszéd és egyebek. 

Van más gond. Például hogy be kell menni a terembe. Meg hogy egyszer le kell szállni Anyu öléből. Aztán a kezdeti akadályok menedzselése után Anyu hozzálát, hogy golyópályát építsen a szőnyegen. Ádám is csatlakozik, sőt, más kisfiúkat is sikerül elcsábítani játszani. Szerencsére egyiküket sem zavarja, hogy Anyu nem oly' ügyes, ha térbeli gondolkodásról van szó...

A szőnyegen való játék után Anyu arrébb merészkedik, és felül a padra. A gyerekek autóznak, a szülők, mint a verebek, ülnek egymás mellett és moziznak. Van, akinek nem tetszik a szabad játék, és több szabályra vágyik, Anyu viszont nagyon örül, hogy hagyják a gyerekeket ötletelni, együtt dolgozni, kreatívkodni. 

Egy óra felmelegedés után Ádám magától odaül a reggelizőasztalhoz, és kakaót kér. Anyu nagyon csodálkozik ezen, mert a kisfia otthon hallani sem akar a kakaóról. De szeme se rebben, már önti is az italt. A gyerek megissza, sőt, kér még. És a kiflit is elmajszolja. Hiába, az éhség nagy úr... 

Egy kis idő után Anyu újra a szőnyegen találja magát. Kezdődik a "beszélgető kör", és Ádám nehezményezi, hogy ha neki a földön kell ülnie, a felnőttek miért a kis padon gubbasztanak. Jogos, jogos. 
Anyu ámul-bámul, hogy néhány gyerek milyen ügyesen bemutatkozik (ex-bölcsis versenyzők előnyben!), és kíváncsian várja, hogy a saját kisfia mit tesz hozzá a beszélgető körhöz. Azt, hogy "lufi". Merthogy ez a jele. Szuper, első alkalommal ez is bőven elég.  

Mondóka, éneklés, takaró alá futás következik, ezekből Ádám még nem veszi ki a részét. Illetve dehogynem. Megfigyel, elraktároz mindent, csak tisztes távolságból. Szuper, első alkalommal ez is bőven elég. 

Következik az udvari játék. Anyu ehhez nagy reményeket fűz, mert tudja, hogy a kisfia imád kint lenni, homokban turkálni, motorozni, csúszdázni. Bepróbálkozik egy kérdéssel: "Amíg itt homokozol, elmegyek kenyérért, jó?" Határozott nemet kap válaszul, úgyhogy marad. Inkább felfedezik együtt a kertet. Aztán a gyermek fáradni kezd és megéhezik - elég rossz kombináció. Anyu tartja benne a lelket, hogy nemsokára (khm, egy óra múlva) ebéd, addig bírja ki. Jön néhány megmentő gyümölcsfalat, szerencsére senki nem fog éhen halni. 

Aztán vééégre elérkezik az ebédidő, Anyu megnézi a menüt: zellerkrémleves. Aham. Reménykedik benne, hogy Ádám van annyira éhes, hogy megeszi, mert otthon csak a ropogós levesgyöngyöket kapirgálja ki belőle. 

A megeszi-nem eszi kérdés nyitva marad, mert a csoportszoba ajtaja bezárul. A HACCP szabályok ugyanis Anyu útjába állnak, nem mehet be, ha meleg ételt kínálnak a gyerekeknek. A megoldás egyszerű: Ádám tiltakozva kijön, inkább nem eszik. Ezek szerint az éhség mégsem akkora úr. 

Hazabattyognak, a csomagok mellett még van hely Anyu ölében Ádámnak is. 

Délután sorra telefonálnak a drukkerek: "Na, mi volt, mi volt?"
Anyu csak annyit mond: "Ádámhoz és az első naphoz képest nagyon jól sikerült minden. És máshoz úgysem érdemes viszonyítani."

Szeptember 2. 

Ádám és Anyu már hatalmas rutinnal keresik (és találják) meg a csoportot. Cipőcsere, és uzsgyi játszani!
Golyópálya, második felvonás. Anyu térlátása az elmúlt 24 órában nem sokat javult, sebaj. Ádám nemsokára autózásra vált. Vincével sorra veszik ki egymás kezéből a járgányokat, de a cél ugyanaz: beparkolni mindegyikkel. Anyu már a padon ül, többször összemosolyognak az óvónőkkel és a sorstárs szülőkkel. 

Szól Ádámnak, hogy kicsit kimegy a teremből, megkeresi a mosdót és beszélget néhány anyukával, de itt lesz a közelben. A második napját taposó kiscsoportos simán beleegyezik, és tovább játszik. Anyu villámtempóban pisil, kezet mos. "Jaj, csak gyorsan érjek vissza, hátha kellek!"

A terembe kukucskálva megnyugodva látja, hogy Ádám már Marika, a tündéri dadus térbeli gondolkodását teszteli. Kint marad hát a folyosón. 
9-kor egészen vakmerő ötlete támad. Szól a gyereknek, hogy elmegy vásárolni - korábban együtt beszélték meg, hogy mi mindent kell venni. Például Túró Rudit és kalácsot, ez nagyon fontos. Egy kis építőelem bepattintása és egy cuppanós puszi után tehát Anyu lelép.
Még maga sem érti pontosan, mit csinál. 

Hazafutás az autóért, rohanás a boltokba, kalács, Rudi és ovis zsák beszerezve. Repülés vissza, hátha már üvöltve sír a gyerek. De Ádám nem sír. Játszik, figyeli a többieket. Aztán leül a "beszélgető körbe". Nem valószínű, hogy beszél(get), inkább szemlélődik. Anyu csak a gyerek hátát látja, de egészen biztos benne, hogy melyik pillanatban milyen arcot vág. Istenem, mi járhat a kis fejében, miközben a szőnyeg szálait babrálja? 
Anyu észrevétlenül elsimítja a kóbor könnycseppet az arcán, és kukucskál tovább az ötcentis résen. 

Egy óra téblábolás után nyugtázza, hogy a terem még mindig sírásmentes övezet. Egy másik anyukával megszavazzák, hogy hazamennek, majd ebédkor visszajönnek.
Jaaaj, az ovis zsák! Anyu a téblábolás alatt már büszkén beakasztotta az új szerzeményt a szekrénybe, de gyorsan vissza is cseréli. Nehogy összezavarja a kis Sherlock-ot: itt a zsák, de Anyu sehol. 

Az óvodai gyümölcsevés és udvari játék ideje alatt Anyu hazaszalad, bepakolja a mosogatógépet, beprogramozza a mosógépet, porszívóz és felmos a "legdurvább" helyeken. Közben pedig röhög magán, hogy biztos "nincs szíve" nyugodtan henyélni otthon, amíg a gyerek az oviban van. Nem nagyon tud mit kezdeni a hirtelen rászakadt szabadsággal. Nem érti, hogyhogy nincs senki a lakásban. Mi ez a csönd? Hogyhogy nem kell senkire figyelni, csak magára (meg az edényekre)? Mi van??? 

Közeleg a dél. Anyu az előző napból okulva szinte biztos benne, hogy Ádám nem fog ebédelni, de bármi benne van a pakliban. Egyébként is, az egész nap egy hatalmas (Ádám szavával élve, "hapanya") meglepetés.

Jutalom Túró Rudi a kézben, Anyu száguld az ovi felé. Már éppen elkezdi ecsetelni egy másik anyukának, hogy jól haladnak a beszoktatással, mikor gyanúsan ismerős sírást hall. Ez Ádám. 

"Minden rendben volt, hatalmasakat nevettek Marikával, sokat játszott. Csak most tört el a mécses" - számolnak be az óvónők. 

Ádám pár perc alatt megnyugszik, otthon pedig eszik és pisil - az oviban ezek még nem nagyon mennek... De Anyu gondolatban megveregeti az egész családja vállát, amiért ilyen jó "munkát" végeztek az előző három évben. Álmában sem gondolta volna, hogy szeptember 2-án ilyen cikket fog írni a gyerekéről.

szerző: Czecz Fruzsina (Anyu)


A cikkből idézni a szerző előzetes hozzájárulásával és az eredeti írásra mutató linkkel lehet. Kapcsolat: hello@gyerekkelvagyok.net

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!