Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni, értékesíteni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

Anyu beszokik az óvodába

 

1. rész

Anyu szereti az őszt. Nem a hideg, zuhogó esőt és a ködös reggeleket látja benne, hanem a gyönyörű színeket az erdőben és a mézédes gyümölcsöket a piacon. 

Volt egy ősz, amire már márciusban elkezdett készülni. Az óvodai nyílt napon és beiratkozáson. Annyira messzinek, de mégis közelinek tűnt, hogy a kisfia egyszer átlépi az ovi kapuját - és nem csak látogatóba megy. Hanem három évre. 

Anyu lelkesedett, mert nagyon tetszett neki az épület, a tágas termek, a szép udvar. Szimpatikusak voltak az óvónők, ki is választott magában néhány csoportot, ahova szívesen íratná Ádámot.

Hamarosan megérkezett a levél, hogy összejött az első helyen megjelölt csoport. Anyu itt úgy érezte, mintha minimum a gimnáziumi, de inkább az egyetemi sorrendről lenne szó. Az óvónők változtak a nyílt naphoz képest (még jó, hogy ez volt a szempont a csoport választásnál), de nem baj, így is szuper lesz - győzködte magát. 

Anyu nagyon hálás volt, hogy a LUFI jelet kapták az oviban, mert nem egy rajztehetség. És akkor finoman fogalmaztunk. Sőt, azért még hálásabb volt, hogy nem kell belehímezni mindenbe a jelet, csak filccel berajzolni. Ez még talán neki is menni fog. 


Anyu beszokásának következő lépcsője az volt, mikor rájött, hogy a "Név" mezőbe már nem a saját nevét kell írni, hanem Ádámét. 
Miután ezt ilyen ügyesen megfejtette, be is írta rögtön öt-tíz adatlapra, gyümölcsnaptárba, és egyéb fontos helyekre.  

Az "Anya foglalkozása" részhez érve félve körmölte be, hogy pszichológus. Mert van az a mondás, hogy "Cipésznek rossz cipője"... Mit szólnak, ha a pszichológus gyereke fog dühöngeni, ellenkezni, vagy éppen szorongani? Mert ezeket valószínűleg mind fogja. Hiszen három év szoros együttlét után elválnak egymástól, új helyre kerül. Kell majd egy kis idő, hogy feloldódjon, megbarátkozzon az új emberekkel és magával a helyzettel is. 
De Anyu - mivel pszichológus, ugye - figyelmeztette magát, hogy térjen vissza a jelenbe, ne tegyen jóslatokat a jövőre vonatkozóan, és ne aggódjon olyan dolgok miatt, amik még meg sem történtek. 

Megnyugodott, mikor azon kapta magát, hogy várja az óvodát. Voltak benne kérdőjelek, de tudta, hogy ezek hamar ponttá, vagy felkiáltójellé fognak változni. 
Örült, hogy ezt a bizsergető várakozást teljesen őszintén tudja majd Ádám felé sugározni. Nem kell megjátszania, hogy "Utyu putyu, jaj, de jó lesz ez az ovi!", mert valóban úgy gondolja, hogy jó lesz. 
Jót fog tenni a gyereknek és a szüleinek is, hogy a nap egy részében más vigyáz rá. Mástól és mást tanul, más közegben mozog, máshoz kell igazodnia. Nem jut rá annyi figyelem és idő, mint otthon az elmúlt, körülbelül ezer napban. 
Ezalatt igyekeztek neki megadni a lehető legstabilabb gyökereket, a lehető legnagyobb biztonságot, melegséget és szeretetet. 
Anyu bízik benne, hogy ezek a gyökerek az óvónők és a csoporttársak segítségével szárnyakká (vagy inkább szárnykezdeményekké) nőnek majd. 

Mert ez is Anyu beszokásának fontos pontja: új szereplők lépnek a képbe, akik (szinte) mindent tudni fognak a gyerekéről. Ha ügyes, ha nem ügyes, ha beteg, ha örül, ha bepisil, ha durcás, ha vidám, ha szomorú. Új emberekben fog megbízni, új embereknek adja át a felelősséget, hogy vigyázzanak a legféltettebb kincsére. 

szerző: Czecz Fruzsina (Anyu)

/A kép csupán illusztráció, nem a szereplőket ábrázolja./


A cikkből idézni a szerző hozzájárulásával és az eredeti írásra mutatló linkkel lehet. Kapcsolat: hello@gyerekkelvagyok.net

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!