Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni, értékesíteni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

"A gyerekek tudják, hogy akit szeretünk, az mindig velünk van."

 

Imi első osztályos volt, mikor az iskolában a halottak napjáról beszélgettek. A tanító néni megkérdezte, voltak-e a már a gyerekek temetésen.

"Mi elvisszük a temetésekre a gyerekeket, mert próbáljuk feléjük azt közvetíteni, hogy a halál egy természetes, és nem félelmetes történés. Bár szomorú, de a szomorúságot is meg kell élnünk. Sajnos elég sok temetés volt az utóbbi években a családban, ezért Imi vissza tudott emlékezni. Elmondta, majd lerajzolta, hogy számára mit jelent a temetés" - osztja meg Eszter, az édesanya. 

"Ez egy temetés, ahol a felnőttek letérdelnek és sírnak, de a gyerekek nem sírnak. A gyerekek mosolyognak, mert tudják, hogy akit szeretünk, az mindig velünk van, és nem a temetőben él tovább. Láthatjátok, esik az eső két oldalt, de középen ott a szivárvány. Ha arra gondolunk, aki meghalt, akkor meleg lesz bennünk, és mosolygunk, mert rögtön velünk lesz. Annyiszor, ahányszor csak szeretnénk. Ezt még a bagoly is tudja a fában, azért mosolyog ő is" - mesél a rajzról Imi. 

Ennél szebben aligha lehet megfogalmazni a szeretet soha el nem múló erejét... 

A rajzot Bodzavirág című facebook oldalán tette közzé az anyuka. A cikk a család hozzájárulásával született. 

vissza

Hozzászólások