Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni, értékesíteni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

Gyereknevelés: kötéltánc az elveinken

 

Gyereknevelés: kötéltánc az elveinken

Jelige: "Korábban elveim voltak. Most gyerekeim vannak."

Az első gyerek megszületése előtt nagy erővel fogadkozunk: én nem fogom úgy csinálni, mint a szüleim, meg mint a Feriék, mint a Mariék...

Nem jöhet be az ágyunkba a gyerek, 
én ugyan nem fogom egész éjjel ölben hurcolni, 
én aztán tuti nem kocsikázok éjfélkor, hogy elaltassam, 
engem nem tud majd rávenni mindenféle hülyeségre a boltban, 
én nem tömök a szájába cumit, 
én bezzeg nem fogom a TV-t babysitternek használni, 
én nem rohangálok utána a vacsorával, 
a
z én gyerekem ugyan nem fog evés közben játszani, 
én bizony nem veszek a gyereknek semmiféle kütyüt,
nálunk ugyan nem lesz olyan kupi a gyerek miatt, mint a szomszédoknál... 

Aztán megérkezik az új családtag, és felforgatja az életünket - a korábbi terveinkkel, elveinkkel együtt. Nem is gondolnánk, milyen hamar válaszút elé állít minket: betartjuk, vagy feladjuk, amit megfogadtunk? 

A lényeg ekkor a rugalmasság. 

Hiszen amikor valamit előre eldöntöttünk, számos tényezővel nem számoltunk. Nem ismertük a gyerekünket, és magunkat sem az új, szülői szerepben. Csak tervünk, sejtésünk lehetett a köztünk lévő szoros kapcsolatról, ami sokmindent felülír. Nem gondoltunk arra sem, hogy néha szükség lehet "vészmegoldásokra". 

Mindenhonnan azt halljuk, hogy következetes szülőnek kell lenni, különben hülyét csinál belőlünk a gyerek és a fejünkre nő. Szerintem is a következetesség az egyik (nagyon nehéz, de lényeges) kulcsa a gyereknevelésnek. 
Viszont fontos, hogy néha megengedjük magunknak a saját szabályaink felülvizsgálatát. 
Szabjuk őket gyerekre és konkrét helyzetre. 
Mérlegeljük: mi a fontosabb? Az, hogy ne játsszon az asztalnál, vagy hogy végre jóllakjon? 
Minek milyen rövid-és hosszútávú következménye van? 

A "vészmegoldásnak" nevezett esetek külön kategóriába tartoznak, talán ezek a legérzékenyebbek. Nem kell amiatt rosszul éreznie magát egy szülőnek sem, ha például egy fontos telefon erejéig leülteti tableten játszani a gyereket. Van olyan hívás, amit tényleg csak 9-16 óra között lehet elintézni, és van olyan üzenet, amire tényleg sürgősen kell válaszolnunk. Kevés, de van. 
Ha előre egyeztetjük a kicsivel, hogy a "tablethasználati akció" addig tart, amíg telefonálunk / e-mailt fogalmazunk, tudni fogja a szabályokat, és számít rá, hogy nemsokára kikapcsoljuk a gépet. Várhatóan egyezkedni és zsarválni fog még egy, és még egy meséért/játékért, de ennek már érdemes határt szabni. 

Így a rugalmasságban maradnak korlátok is. A gyerek érzékelni fogja, hogy ez ritka eset volt, és örülni fog, hogy legalább egy kicsit nyomogathatott. Ha a sürgős munkánk végeztével tényleg kikapcsoljuk a kütyüt, látja, hogy betartjuk, amit ígértünk, nem érdemes további percekért könyörögnie. 

Az, hogy néha (!) megszegjük a saját magunk által állított szabályokat, nem azt mutatja, hogy rossz, következetlen szülők vagyunk. Inkább annak a jele, hogy vállaltuk a nehezebb utat - mert rugalmasnak lenni nehezebb, mint folyton ugyanazt szajkózni, és nem törődni az adott szituáció sajátosságaival. 
Felismertük, hogy az aktuális helyzetben változtatnunk kell. 
Felmértük a gyerek és a saját igényeinket. 
Alkalmazkodtunk a körülményekhez. 
Meg tudunk oldani váratlanul jött problémákat is. 
Ettől az elveinket nem dobtuk ki, nem változott az alapvető értékrendünk. 
És ezt a gyerekünk is pontosan tudja, érzi. 

A folyamatos, közös kötéltáncban együtt biztosan meg tudjuk találni az egyensúlyt. Ahol a gyerek és a szülő egyaránt kényelmesen érzi magát és megmarad a jó hangulat is. 

szerző: Czecz Fruzsina, pszichológus


A cikkből idézni a szerző előzetes hozzájárulásával és az eredeti írásra mutató linkkel lehet. Kapcsolat: hello@gyerekkelvagyok.net

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!