Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

"Úgy izgul az iskolában, hogy még azt is elfelejti, amit otthon tudott."

 

Gabriella levele sok szülő (és diák) problémáját foglalja össze. Csordás-Szekeres Veronika, gyermekpszichológus válaszolt a kérdéseire.

Kedves Veronika!  

Lenne pár kérdésem az önbizalomhiánnyal, teljesítményszorongással, kommunikációval kapcsolatosan. A problémánk a következő: annak ellenére, hogy a gyerekem felkészül pl. matematika órára, biztos, hogy dolgozatkor annyira izgul, hogy amit még otthon tudott, azt is elrontja. Az önbizalma ezáltal nullára csökkent, már ott tartunk, hogy azt mondja: nem tudja megtanulni, hisz úgyis mindig rossz jegyet kap. 

Mivel tudnám segíteni?
A kommunikációval kapcsolatos kérdésem pedig, hogy mi lehet az oka, ha nehezen fejezi ki magát? Előfordul, hogy hosszasan a kezdőbetűt mondogatja, mire bele tud kezdeni a mondandójába. Szinte dadog ilyenkor. 

Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

V. Gabriella


Kedves Gabriella!

Az iskola mint intézmény szorosan összefügg – napjainkban egyre inkább – a hatalmas elvárásokkal, megfelelni akarással, ami sokszor nem illeszkedik a gyermekek eltérő személyiségéhez, teherbírásához, egyénileg különböző tempójához. A teljesítményszorongás egyre gyakoribb a kisiskolások körében, amit sajnos csak súlyosbít a rossz jegyek általi kudarcélmény, az irreálisan nagymértékű tananyag, ami mellett egyre kevesebb idő jut a kikapcsolódásra, játékra, feltöltődésre. Pedig ezek által erősödhetne a gyermek önbizalma is.

Fontos, hogy - ennek a nehéz időszaknak ellenére - mégis jó jegyeket hoz haza, vagy sikerült önállóan megcsinálnia a gyakorlás után egy-egy feladatot, jól megtanulta a verset stb., ennek pozitív hatását erősítse meg a szülő dicsérettel is. Ezen felül elengedhetetlen az is, hogy találjanak időt olyan tevékenységekre, amiket a gyermek élvez, megmutathatja magát, sikerélményeket szerezhet, ahol a felgyülemlő feszültséget építő formában tudja levezetni: legyen az egy-egy baráti összejövetel, sportfoglalkozás vagy akár drámaszakkör.

Érdemes leülni a pedagógussal is beszélgetni, hogy ő hogy látja a mindennapokban, a tanórákon, a közösségben a gyermeket, hogy észrevehető-e bármi egyéb területen a szorongó viselkedés. Így több szempont alapján már megoldási módokat is könnyebb találni.

A dadogás szintén a szorongás egyik jelzője lehet, illetve egyfajta ambivalens érzés saját magával szemben: hiába tanul, hiába tesz meg mindent, mégsem sikerülnek a dolgok, akkor mire is van hatással ő, és mire nem. Ez egyenesen úton jelenik meg a beszédében, a saját mondandójának, érzéseinek, állapotának kifejezésében. Próbáljanak minél többet beszélgetni a napjukról, élményeikről, megéléseikről, hogy azt érezze a gyermek, jogosak és helyénvalóak a tapasztalatai, érdemes azokat megfogalmaznia.

Valamint, ha a helyzet esetleg tovább romlik, akkor javaslom, hogy keressék meg az iskolapszichológust vagy a helyi Pedagógiai Szakszolgálat (régi nevén: Nevelési Tanácsadó) egyik pszichológusát, aki a megfelelő információk és a családi háttér feltérképezése után a megfelelő segítséget tudja nyújtani, akár egyéni, akár csoportos formában.

Üdvözlettel: 

Csordás-Szekeres Veronika

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!