Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni, értékesíteni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

Versgyűjtemény Apák Napjára

 

Apukák, köszönjük, hogy vagytok!

Baráth Gabriella: Apák napjára

Apák napján köszöntelek tégedet édesapám. 
Virág nélkül állok én most, de nagyon szeretlek ám! 
Nem hoztam virágot, sem finom csörögefánkot, 
hoztam viszont nagy ölelést, szép szavakat, sok csínytevést. 
Mert tudom, hogy te értékeled, nem csak azt, ha jó vagyok, 
hanem azt is, hogyha naphosszat csak rosszalkodok. 
Így köszöntelek édesapám, az apukák napján, 
s arra kérlek én tégedet, hogy élj még velem soká, soká! 
Boldog apák napját! 


Bartos Erika: Apához

Mikor leszek én is felnőtt?
Mondd el nekem, Apa!
Nem vagyok még iskolás,
de nem is vagyok baba!

Mondd el nekem, milyen érzés
Apukának lenni?
Szeretsz-e mondd korán reggel
dolgozóba menni?

Jó érzés-e hazaérni,
megölelni engem?
Látod-e, hogy egész kicsit
ma is nagyobb lettem?

Jó érzés-e betakarni,
puszit adni este?
Maradj itt az ágyam mellett,
kérlek, ne menj messze!

Rajzoltam egy képet neked,
Te vagy rajta, nézd meg!
Én vagyok a kisgyerek és
kézen foglak Téged!

Örülsz neki? Vigyázol rá?
Mi vagyunk a képen!
Én vagyok az apukámmal,
ketten, kéz a kézben! 


Aranyosi Ervin: Apának is születni kell

Apának is születni kell, s ott lenni, vele élni!
(Ha szükséges, egy pelenkát, te is ki tudsz cserélni!)
A szeretet szép perceit nem pótolhatja semmi!
Nagy kihívás a feladat: – Hogy kell apának lenni?

Figyelni, hogy nő gyermeked, már az is egy ajándék,
s mutasd a férfi szerepet, s ez legyen közös játék!
Nézd hogyan nő az értelme, hogyan tágul világa,
foglalkozz vele, szánj időt, s hidd, ez a legfőbb vágya!

Apának lenni egyszerű, s tanulni kéne mégis,
rájössz majd közben, – mit, hogyan? – s hidd el segít az ég is.
Van ki munkába menekül, így igazolja másnak,
hogy jó apa, mindent megad, megteremt a családnak.

Ám nem minden a pénz, vagyon, gyermeked másra vágyik,
veled lenni és játszani, az együtt lét hiányzik.
Anyának lenni sem könnyebb, nem is kell azzá válnod,
gyermeked visszaigazol, amikor jól csinálod!

Nem kincseket vár tőled Ő, nem mesés gazdagságot,
az együtt töltött percekből alkot egy szebb világot.
Többet adhatsz személyesen, szánd rá idődet bőven,
figyeld hogy bontja szárnyait, mivé lesz a jövőben!


Aranyosi Ervin: Apának lenni 

Hogyan is kellene apának lenni,
néhány kis "porontyot" felnevelni?
Megtanítani szépre és jóra,
becsületre és szép, igaz szóra.

Fiúnak mutatni a példaképet,
és erőt adni, mit elvár az élet.
S a lánynak apát, hogy Őbenne lássa,
milyen legyen majd az Ő választása,
hogy később, a méltó párjára leljen,
s benne milyen értékekre figyeljen.

Hogyan is kellene apának lenni?
Anyát szépen és hűen szeretni.
Tenyéren hordani a kis családot,
megadva nekik az egész világot.

Biztatni azt aki már belefáradt,
- együtt építeni a homokvárat.
Szépséges terveket, álmokat szőni,
s látni a gyermeket lassan felnőni.
S bármi is történik mellette állni,
s ha eljön a napja nagypapává válni.

Hogyan is kellene apának lenni?
Igazi receptet még nem írt senki.
Egyetlen módon igazol az élet:
az kiknek apja vagy, mind szeret téged.


Almási Alexandra: Ő az apukám!

Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Babusgatott, szeretgetett, nevelgetett régen...
Mára már kinőttem a babaruhát,
tipegőm is kinyúlt éppen.
De mi maradtunk,
ketten, kéz a kézben.
Mondd, ugye büszke vagy most rám?
Nézz rám, kérlek szépen!
Hadd lássam, ahogy könny csillan a reményben!
Ő az apukám, látod? Ott a képen!
Becézgetett, ölelgetett, puszilgatott régen.
Felnőtt lettem, hát figyelj rám, apa!
Nem vagyok már gyerek s nem is vagyok baba.
Tudom, hogy óva őrzöd minden álmom,
betakargatsz, ha kell, ha fázom.
Ledőltek a rózsaszín palotácskák,
kipukkant a szappanbuborék,
de ne félj, én még maradni szeretnék.
Köszönöm a sok jót,
a törődést,
na meg a biciklit, apa,
csak annyit mondok:
Szeretlek, szeretlek Apa!


Muhi János: Mesélj apu!

Mesélj nekem apu! 
Mi az, hogy becsület? 
Hogyha az van nekem, 
jár érte tisztelet? 
Milyen lesz apu, 
az igaz szerelem? 
És ha majd elmúlik 
akkor az fáj nekem? 
Vannak-e apu, 
ma is istenek? 
Hisznek-e még bennük, 
most is az emberek? 
Van-e tényleg élet 
a halál után? 
És ha ezt kérdezem, 
miért nézel bután? 
És ha majd felnövök, 
nekem is lesz sorsom? 
Mert most a tanulás, 
az a legfőbb gondom. 
Miért lesznek rosszak, 
Apu, az emberek? 
Hogy lehet, hogy vannak 
éhező gyerekek? 
Ha a munkádért mindig 
megkapod a béred, 
a hónap végén akkor 
miért nincsen pénzed? 
Ha rám nézel, látom, 
fátyolos a szemed. 
Hogyha én nem lennék, 
könnyebb volna neked? 
Hogyha öreg leszek, 
nekem is lesz szagom? 
És az unokákat 
én is elronthatom? 
A szomszéd néniből 
mikorra lesz banya? 
Hogy lesz egy országból 
mocskos zsiványtanya? 
Sok mindent nem tudok, 
De egyet, elhiheted. 
Megmutattad nekem, 
milyen a szeretet. 
Ne búsulj, apa! 
Nem számít a pénzed, 
mert jó, hogy velem vagy, 
én így szeretlek téged.


Drávicz Gyula: Édesapámnak

Akkor kezdődött hajdanán, 
azon a bolondos éjszakán, 
amikor meglátta arcomat, 
s először hallhatta hangomat. 

Azonnal tudtam, hogy büszke rám, 
ahogyan azt mondta: kisbabám, 
és mikor gyengéden felkapott, 
két karja békét és hont adott. 

Úgy tűnt, hogy burokban növök fel, 
azt, hogy ő szóval vagy ököllel 
hányszor is védett a gonosztól, 
nem veti papírra golyóstoll. 

Nem írja azt sem, hogy felnevelt, 
megadva mindent, mi tőle telt, 
gondosan vigyázta lépteim 
utamnak síkjain, bércein. 

Bánom, hogy mindezért, jó apám, 
köszönet tán el sem hagyta szám, 
nem tettem semmit, hogy többre vidd, 
s én sosem óvtam még lépteid. 

Egyszer majd én adom meg neked, 
amit egy ember csak megtehet, 
s téged fog védeni két karom, 
miközben hangodat hallgatom. 

És akkor rádöbbensz majd talán, 
hogy ez pont olyan, mint hajdanán, 
s lehet még büszkébben mondja szád, 
én vagyok egykori kisbabád.


Szabó Balázs: Apa

Édesanyából csupán egy van, 
de Apából is csak egy lehet. 
Figyeljünk rájuk sokkal jobban, 
hisz nékik is kijár - ma is - az atyai tisztelet. 

Ne feledd, ő volt, ki a bajban 
dobott feléd mentő kötelet, 
s míg mamád ringatott, ő gyárban 
húzta az igát, ám arcod szeme előtt lebegett... 

Vártad, hogy jöjjön és te gyorsan 
bújtad batyuját... Mit rejteget? 
Csüngtél nyakában az ajtóban, 
midőn szívéhez szorította a csöppnyi fejedet. 

Minden néked elmondott szóban 
- ha néha térdére ültetett - 
a mesékben ott volt valóban 
a gyermeke iránt érzett, tiszta, néma szeretet. 

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!