Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Mi a kedvenc családi programotok ősszel?

Szavazok

Életveszélyes lehet egy elvakart csípés

 

Életveszélyes lehet egy elvakart csípés

Dr. Kovács Ákos, gyermekorvos gondolatai egy tragédia kapcsán.

Meghalt egy kétéves kislány. Nevezzük Anikónak. Szép volt, mosolygós, vidám, egészséges. Elvakart egy csúnya szúnyogcsípést. Ezután még két hétig élt.

Először csak lázas lett, hányt. Majd izületi fájdalmai jelentkeztek, a bőrén furcsa kiütések jelentek meg. Eleinte vírusfertőzésre gyanakodtunk, és még a klinikán sem tudták napokig megmondani betegsége okát, csak látták, láttuk, hogy napról napra gyengébb az állapota. A vérvizsgálat eredménye végül igazolta sztafilokokkusz okozta vérmérgezést. A szívbillentyűn kiterjedt károsodás látszott, azonnal műtétre volt szükség. A műtét megtörtént, a kórokozók azonban már elérték az agyi ereket is, azokban apró tályogokat okozva. Az orvosok küzdöttek az életéért, a sztafilokokkusz baktérium azonban ezúttal erősebb volt. Egy agyi érfal megrepedt, a kialakult agyvérzést már nem lehetett gyógyítani. Anikót elveszítettük, örökre. Egy angyal itt hagyott minket. 

A sztafilokokkusz nevű baktérium, görög nevét a szőlőszemről (staphylo) kapta, bár valójában semmi köze a szőlőhöz, azon kívül, hogy mikroszkóp alatt a kerek, gömbölyded formájú baktériumok szőlőfürtre emlékeztető formát vesznek fel. A sztafilokokkuszok természetes körülmények között az egészséges gyermekek és felnőttek orrában és bőrén tenyésznek. Általában semmilyen betegséget nem okoznak, mondhatni velünk együtt élnek, gyakran azonban enyhe lefolyású bőrfertőzést, pl. szőrtüsző-gyulladást, ótvart okozhatnak.
A bőr védőrétegének károsodása, égés, akár egy ártalmatlannak tetsző rovarcsípés véresre vakarása vagy más felületes bőrsérülés alkalmával a sztafilokokkuszok áttörhetik a szervezet védekezését, és a véráramba jutva súlyos generalizált fertőzést, ún. vérmérgezést (szepszis) idézhetnek elő. A súlyos sztafilokokkusz-fertőzést leginkább gennygyülemek, tályogok jellemzik, melyek nemcsak a bőrön, de a belső szervekben is előfordulhatnak. Valamennyi sztafilokokkusz-okozta bőrfertőzés nagyon ragályos.

A sztafilokokkuszok a vérkeringéssel eljuthatnak a test szinte bármely szervéhez, elsősorban a szívhez. A baktériumok a szívbillentyűkön fennakadva, azokon kisebb-nagyobb felrakódást, ú.n. vegetációt hoznak létre. Az így kialakuló sztafilokokkusz-endokarditisz (szívbillentyű-gyulladás) gyorsan károsítja, szinte szétrágja, megeszi a szívbillentyűket, ami szívelégtelenségen keresztül könnyen halálhoz is vezethet. Ráadásul a szívből a nagy vérereken át a baktériumok a test bármely részébe szétszóródva, a tüdőbe, az agyba és a csontokba kerülhetnek. Ez szintén gennyes tályogok képződéséhez vezethet, melyek a környező szövetekben súlyos, maradandó károsodásokat okozhatnak. Ha a tályogok az erek falába törnek, szöveti vérzések, pl. agyvérzés, tüdővérzés alakulhat ki, nemegyszer így okozva végzetes szövődményeket. Ez történt Anikóval is…
Elakadnak ilyenkor a szavak.

A keresztény teológia szerint a bűntelenül meghalt gyermekek, Isten egyetemes üdvözítő szándékának megfelelően a mennybe jutnak, ahol az Atya magához öleli őket. Aki hisz ebben, az talán némileg megkönnyebbül, de legtöbbünk számára aligha enyhül a mély gyász, a tehetetlen, kínzó fájdalom, a mardosó hiányérzet, a "Miért pont ő?" üresen, örökre válasz nélkül kongó kérdése. 

Minden halál szomorú, a gyermekhalál különösen borzalmas, megszokhatatlan azok számára is, akik munkájuk folytán gyakorta szembesülnek vele. Egy orvos számára betege halála a legnagyobb, legszégyenletesebb vereség. Technikai tus, ahogy a birkózók mondják. Először a felelőst keressük. Magunkban és egymásban. Ki tehetett erről? Ki, mit csinálhatott volna másképp, jobban, amivel mindez elkerülhető lett volna? Aztán tehetetlenül lehajtjuk a fejünket. Tiszteletet adva meghajolunk legyőzőnk, a Természet előtt, mint az olimpikon birkózó az éppen elveszített mérkőzés végén legyőzője előtt. De belül azért nem felejtünk, viszünk magunkkal valamit. Megtanuljuk tisztelni a betegségeket, a kórokozókat, még a legegyszerűbbeket is. És mindennek a fényében valahol megtanuljuk tisztelni a hivatásunkat is.
Az emberek gyakran azt gondolják, hogy az orvos hasonlít egy szerelőhöz. Ha elromlik a tévé, a hűtőszekrény, az autó, a szakembertől joggal elvárjuk, hogy azonnal megtalálja a hibás alkatrészt, és azt megjavítva másnap gépünket ugyanúgy használjuk, mint azelőtt. Vagy ha nem lehet megjavítani, hát veszünk egy újat. Ugyanígy hajlamosak vagyunk azt várni, hogy ha lázas a gyerek, hány, fáj a térde, majd a doki megjavítja, és holnap már megint szalad, énekel, pancsol, korcsolyázik, fára mászik.

Aki ezt gondolja, azt sajnos ki kell ábrándítanom. Az orvos egy hatalmas, mély, sűrű, sötét bozótos vadonban igyekszik tájékozódni és egy emberfeletti, legyőzhetetlen erővel, a Természettel viaskodik, amikor gyógyítani próbál. Sokakat sikerül meggyógyítania (általában azért szerencsére így van) de mindig lesz olyan, akit nem. Akár elfogadjuk ezt, akár nem. 

Van mindennek valami tanulsága? Nem tudom. Az orvos számára persze van. Hogy a hatékony megelőzés módszereit újra és újra, fáradhatatlanul szajkózni kell. Hogy minden bőrsérülést, elvakart csípést komolyan kell venni. Hogy a gyerekek körmét tövig le kell vágni, antiszeptikus kézmosóval, körömkefével rendszeresen kezet mosni. Naponta meleg, szappanos vízben őket megfürdetni. A kisebb bőrsérüléseket is azonnal fertőtleníteni, Betadine, vagy hasonló fertőtlenítő krémmel, oldattal bekenni. Általában pedig minden elérhető védőoltást be kell adni, a szükségtelen, felesleges, nyakló nélküli antibiotikus kezeléseket, amelyek csak az ellenállóbb baktériumok túlszaporodását segítik elő, lehetőség szerint kerülni kell, ismeretlen eredetű, elhúzódó magas lázzal, elesettséggel, pedig azonnal orvoshoz kell fordulni. 

Az élet néha rövidebb, mint gondolnánk. Ezért becsüljük meg és tanuljuk meg értékelni azt az időt, amit a szeretteinkkel tölthetünk. John Travolta így nyilatkozott, amikor kisfia haláláról kérdezték:
"Azt mondják, hogy a legnehezebb dolog, amikor az ember elveszti a szüleit. De én azt mondom, a legszörnyűbb az, ha a gyerekedet kell eltemetned. Azt az embert, akit láttál megszületni, fejlődni, megtanítottad járni, beszélni. És szeretted, feltétel nélkül. Ez a világon a legnehezebb dolog, amit ki kell bírni.
Arra kérek mindenkit, hogy álljunk meg egy pillanatra, és köszönjük meg gyerekeinknek, hogy vannak nekünk, és a gyerekek is köszönjék meg a szüleiknek, hogy léteznek. Az élet ugyanis túl rövid… Töltsünk időt egymással, gyerekek a szüleikkel, szülők a gyerekekkel. Mert az élet kiszámíthatatlan, és bármikor történhet valakivel bármi. A fiam halála megtanított arra, hogy úgy kell élnem, mintha minden nap az utolsó napom lenne ezen a világon. Mindennap mondjuk el szeretteinknek, hogy mennyire fontosak számunkra. Ennél fontosabb dolog nem létezhet!"

forrás: Dr. Kovács Ákos Gyermekorvosi Rendelés

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!