Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Mi a kedvenc családi programotok ősszel?

Szavazok

"Nem szólal meg a gyerekem az oviban."

 

"Nem szólal meg a gyerekem az oviban."

Olvasónk, Nóra kérdése és Szekeres Veronika, gyermekpszichológus segítő gondolatai.

Kedves Veronika!

A következő problémával, kérdéssel fordulok Önhöz. Nagyobbik fiam tavaly októberben kezdte az óvodát. Nem volt könnyű a beszokás, de azért sikerült. Azt tudni kell róla, h eléggé zárkózott, nehezen oldódik. Mindenféle társaságban idő kell neki, de végül mindig feloldódik és utána nincs gond. Az óvónők év vége felé közölték (addig nem mondták) hogy beszélgessek a gyerekkel, mert az oviban egyáltalán nem beszél. Még a társaival alkalmanként, de velük nem hajlandó beszélni. Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Az oviban, óvónőkben látom a hibát. Máshol nem viselkedik így. Nem tudom, mi tévő legyek. Gondoltam ovi váltásra, de nincs rá lehetőségem. Várom válaszát.

Köszönettel, Nóra


Kedves Nóra!

Minden kisgyermek számára fordulópont az óvodába kerülés, valaki alig várja, hogy más gyerekek közé menjen, valaki ennek a nehezebb oldalát, a szülőtől való elválás nehézségeit éli meg intenzíven. Írta, hogy a beszoktatás sem volt könnyű. Ennek hátterét nem tudom, de kezdetekben sem beszélt már az óvodában?

Ha akkor még megszólalt, és most nem, akkor elképzelhető, hogy a hónapok során történt valami olyan, ami a gyermek számára félelmetes, feszültséggel, szorongás teli, és ez ellen próbál védekezni a megszólalás elutasításával. Lehet, hogy "csak" egy olyan szituációról van szó, amit a gyermek esetleg félreértett - de ebben a korban még igencsak jellemző, hogy a félreértelmezett vagy a gyermek számára érthetetlen részeket a fantáziájával próbálja kitölteni, értelmet kovácsolni neki, és ez okozza az igazán nagy szorongást. Mindenképp szükséges az óvónőkkel konzultálni erről, ahogy a kisfiú viselkedéséről, szokásairól, szociális készségeiről, a beszoktatás óta észlelt változásokról is, hiszen ők azok, akik a mindennapokban, egy másfajta közösségben látják őt. 

Ha már a beszoktatás idején sem beszélt az óvodai közösségben, elképzelhető, hogy esetleg mutizmusról, ún. választott némaságról, vagy más néven helyzethez kötött hallónémaságról van szó, ami egy környezeti, pszichés eredetű kommunikációs zavar. Sok gyermek, aki egy-egy helyzetben szorongást érez, elvesztette biztonságérzetét (pl. az oviba kerülésnél az anya jelenléte okozta biztonságot), vagy úgy érzi, túl magasok az elvárások felé, esetleg a körülötte lévő agresszív megnyilvánulások okozzák feszültségét, némasággal reagál. Ezzel jelzi, hogy nem érzi magát jól az adott helyzetben, személlyel stb. Ez a zavar semmiképp nem függ össze a gyermek akaratával, nem makacsság vagy dac okozza. Ez egyfajta neurotikus viselkedésforma, ami egy, a szorongás leküzdésére irányuló (nem túl jó) megküzdési stratégia.

Hogyan segíthet szülőként?

Ebben a helyzetben különösen fontos a szeretetteljes, érdeklődő odafigyelés, hiszen a gyerek számára továbbra is Ön a biztos pont. Azzal tesz jót, ha elfogadja a helyzetet, és ha nem bünteti, nem kényszeríti a beszédre azokban a helyzetekben, amikor képtelen megszólalni. A napi történésekről való családi beszélgetés, az érzelmek kifejezésére alkalmas számos módszer alkalmazása otthon és az oviban is (pl. nonverbális játékok, 1-1 szóval játszható tevékenységek, rajzolás, zene) mind segítenek a gyermeknek abban, hogy szorongása oldódjon, önbizalma növekedjen, sikerélménye legyen, és pozitív visszajelzéseket kapjon. Ehhez természetesen az óvónők együttműködése is szükséges, nem könnyű, és főleg nem gyors folyamat. De mindenképpen szükséges, hogy a családi környezeten kívül is biztonságos, szeretetteljes és elfogadó légkör vegye körül a gyermeket, ahol felszabadult lehet és a kommunikáció is elindulhat.

Hogy a folyamat még eredményesebb legyen, érdemes szakembert is bevonni, hiszen egy pszichológus segíteni tud a bizalom kialakításában, az énerősítésben, az érzelemkifejezés fejlesztésében, konkrét módszereket tud ajánlani, valamint a szülői - intézményi együttműködést is támogatni tudja.

(A kép illusztráció, forrása: http://www.minddisorders.com/Py-Z/Selective-mutism.html)

Ha neked is van kérdésed, aggodalmad, velünk megoszthatod!  

Üzenetet küldök neki: Csordás-Szekeres Veronika

Ezen a felületen bátran felteheted kérdésedet. A kérdés és a rá adott válasz (esetleges szerkesztés után) kikerül az oldalra, ezért természetesen anonim módon, jeligével is szerepelhetsz.

Név / jelige *:
E-mail cím *:
Kérdés szövege: *:

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező!

 

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!