Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Mi a kedvenc családi programotok ősszel?

Szavazok

"Úgy izgul az iskolában, hogy még azt is elfelejti, amit otthon tudott."

 

"Úgy izgul az iskolában, hogy még azt is elfelejti, amit otthon tudott."

Gabriella levele sok szülő (és diák) problémáját foglalja össze. Csordás-Szekeres Veronika, gyermekpszichológus válaszolt a kérdéseire.

Kedves Veronika!  

Lenne pár kérdésem az önbizalomhiánnyal, teljesítményszorongással, kommunikációval kapcsolatosan. A problémánk a következő: annak ellenére, hogy a gyerekem felkészül pl. matematika órára, biztos, hogy dolgozatkor annyira izgul, hogy amit még otthon tudott, azt is elrontja. Az önbizalma ezáltal nullára csökkent, már ott tartunk, hogy azt mondja: nem tudja megtanulni, hisz úgyis mindig rossz jegyet kap. 

Mivel tudnám segíteni?
A kommunikációval kapcsolatos kérdésem pedig, hogy mi lehet az oka, ha nehezen fejezi ki magát? Előfordul, hogy hosszasan a kezdőbetűt mondogatja, mire bele tud kezdeni a mondandójába. Szinte dadog ilyenkor. 

Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

V. Gabriella


Kedves Gabriella!

Az iskola mint intézmény szorosan összefügg – napjainkban egyre inkább – a hatalmas elvárásokkal, megfelelni akarással, ami sokszor nem illeszkedik a gyermekek eltérő személyiségéhez, teherbírásához, egyénileg különböző tempójához. A teljesítményszorongás egyre gyakoribb a kisiskolások körében, amit sajnos csak súlyosbít a rossz jegyek általi kudarcélmény, az irreálisan nagymértékű tananyag, ami mellett egyre kevesebb idő jut a kikapcsolódásra, játékra, feltöltődésre. Pedig ezek által erősödhetne a gyermek önbizalma is.

Fontos, hogy - ennek a nehéz időszaknak ellenére - mégis jó jegyeket hoz haza, vagy sikerült önállóan megcsinálnia a gyakorlás után egy-egy feladatot, jól megtanulta a verset stb., ennek pozitív hatását erősítse meg a szülő dicsérettel is. Ezen felül elengedhetetlen az is, hogy találjanak időt olyan tevékenységekre, amiket a gyermek élvez, megmutathatja magát, sikerélményeket szerezhet, ahol a felgyülemlő feszültséget építő formában tudja levezetni: legyen az egy-egy baráti összejövetel, sportfoglalkozás vagy akár drámaszakkör.

Érdemes leülni a pedagógussal is beszélgetni, hogy ő hogy látja a mindennapokban, a tanórákon, a közösségben a gyermeket, hogy észrevehető-e bármi egyéb területen a szorongó viselkedés. Így több szempont alapján már megoldási módokat is könnyebb találni.

A dadogás szintén a szorongás egyik jelzője lehet, illetve egyfajta ambivalens érzés saját magával szemben: hiába tanul, hiába tesz meg mindent, mégsem sikerülnek a dolgok, akkor mire is van hatással ő, és mire nem. Ez egyenesen úton jelenik meg a beszédében, a saját mondandójának, érzéseinek, állapotának kifejezésében. Próbáljanak minél többet beszélgetni a napjukról, élményeikről, megéléseikről, hogy azt érezze a gyermek, jogosak és helyénvalóak a tapasztalatai, érdemes azokat megfogalmaznia.

Valamint, ha a helyzet esetleg tovább romlik, akkor javaslom, hogy keressék meg az iskolapszichológust vagy a helyi Pedagógiai Szakszolgálat (régi nevén: Nevelési Tanácsadó) egyik pszichológusát, aki a megfelelő információk és a családi háttér feltérképezése után a megfelelő segítséget tudja nyújtani, akár egyéni, akár csoportos formában.

Üdvözlettel: 

Csordás-Szekeres Veronika

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!