Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Mi a kedvenc családi programotok ősszel?

Szavazok

Legyen háziállatunk! Léééégyszi!

 

Legyen háziállatunk! Léééégyszi!

Lili évek óta lobbizik egy állatért, persze sikertelenül.

Mindig abban állapodunk meg, hogy majd ha kertes házunk lesz, jöhet a kutyus. 
Erre ő többnyire legyint, "tudod mikor lesz kertes házunk" ábrázattal, kicsit rápihen, majd újra könyörgőre fogja. Akkor megint elmagyarázzuk, mért nem lenne nálunk, a lakásban fenékig tejfel az élete bármilyen állatnak. De Lili ötlettára kimeríthetetlen, akart már hörcsögöt, papagájt, tengeri malacot, nyulat, macskát, kutyát... 

Én úgy vagyok vele, hogy mindig az állatok szempontjai felől közelítek, hiszen ők nem a játékaink, a tartozékaink, kiváltképp nem szeszélyeink, szórakozásunk kellékei. (Maga a tény, hogy a férjemmel mindketten veszítettünk már el állatot, nyilván erős visszatartóerővel bír, de erről nem sok szó esett.)

Végül Lili megalkuvón bedobta az "akkor egy csigát szeretnék" kérést, amin hajlandók voltunk kicsit eltűnődni. 
- Menjünk el az állatkereskedésbe, és vegyünk egyet! - bátorodott fel, de mi csak hümmögtünk, hogy megtalál minket az a csiga magától is. Ebben Lili persze nem bízott túlságosan, de mit ad Isten, elég volt egy hétvége a nagyinál, amikor tényleg megtalált minket az a csiga.
Termetes példány, a kertben találtuk, Lili egyből megértette a sors üzenetét, miszerint a csiga őt szemelte ki gazdijául. El is hoztuk magunkkal Pestre, így lettünk hirtelen állattartók. Az én lelkem nem volt túl nyugodt, nehezen hittem, hogy jobb lesz neki nálunk, mint a paradicsomban, azaz a nagyi kertjében. 

A legnagyobb kánikulát kellett átvészelnie a lakásban, olykor fürdetgettük a csap alatt, esti sétára vittük a parkba, hogy felfrissüljön.
Kapott banánt meg uborkát, ja, és nevet is. Turbónak hívják.
Nomen est omen, döbbenten látom, milyen sebesen változtat helyet, olyannyira, hogy legutóbb elhagyta biztonságos hajlékát, ami pedig minden oldalról fedett.

Amikor hazaértünk Lilivel, nem volt a helyén. Na, egyből kitört a pánik meg a sírás, hirtelen nekem is rossz érzésem támadt, noha sose gondoltam volna előtte, hogy egy csigához így hozzá lehet nőni érzelmileg. 

Kerestük mindenhol, a kis fürdőalkalmatosságában leginkább, hátha ott felejtettük, de sehol. 
Éreztem, hogy gyengülök, fogalmam se volt, mit mondhatnék Lilinek, lelkiismeretfurdalásom volt, amiért nem vittük vissza a természetbe, ahol vígan élhetne. Űrt hagyott maga után, na.

Aztán megjött a férjem, aki telefonon már távvezérelt előzőleg, merre kereshetnénk, bement Lili szobájába, és jól kinyitotta a szemét. Szerencsére.
Pánik helyett ezt mi is megcselekedhettük volna, nade az érzelmek elragadtak, ugye.
Turbó az ablak sarkába kucorodva szelíden ejtőzött. Talán szundított kicsit a délutáni melegben. 

Sziklatömbök hulltak alá mindannyiónk lelkéről, és abban a pillanatban én is hajlamos voltam elfogadni a sors akaratát: Turbó immár a mi csigánk.

Ma délelőtt végignéztem, ahogy a fürdőzős doboza peremén sétál, ahogy kinyújtózik a vízcseppek felé, szív alakot harap ki az uborkából, majd jóllakottan sziesztázik.
Megszelidítésem folyamatban.

szerző: Mics Ildikó

vissza

Hozzászólások

Név:
E-mail cím:
Hozzászólás:
A cikkhez még nincs hozzászólás.
Szólj hozzá elsőként!