Szerepelj az oldalon!

Szívesen megosztanál Te is egy történetet?
Hirdetni, értékesíteni szeretnél? 

Folytassuk a közös gondolkodást
e-mailben vagy telefonon!

Elérhetőség: 

Czecz Fruzsina
hello@gyerekkelvagyok.net 
30/525-69-89

Szavazás

Hány évesen vállaltad az első gyereket?

Szavazok

Mindenki törődjön a saját méhével!

 

Mindenki törődjön a saját méhével!

A gyerekvállalás közüggyé nőtte ki magát. A közeli családtagokon kívül a távoli rokonok, vagy még távolabbi ismerősök is folyton kérdezgetnek.
Pedig ez az a téma, ami teljesen egy nő, egy pár magánügye. Mégis sokan faggatóznak, ítélkeznek - anélkül, hogy ismernék a hátteret, a valós okokat.

Él valahol egy nő. 30 éves, nincs gyereke. 

"Gyerek? Még mindig nincs?" – kérdezik tőle folyton.
Hol így válaszol, hol úgy, de arcán mindig erőltetett a mosoly. Látszik, hogy fegyelmeznie kell magát.

"Hát, még nincs" – mondja, és idegesen felkuncog, hogy leplezze a feszültségét. 

"Azért ne várj örökké! Tudod, ketyeg az óra..." – szól a bölcs tanács. A nő rendületlenül mosolyog, de amikor végre egyedül marad, elsírja magát. 

Sír, mert eddig négyszer volt terhes, és mind a négyszer elvetélt.

Sír, mert a nászéjszakáján elkezdték a "babaprojektet", de ennek már 5 éve. 

Sír, mert a férjének már van gyereke az első feleségétől. Ő meg tudta ajándékozni ezzel. 

Sír, mert nagyon szeretne lombikprogramba kezdeni, de még az előlegre sincs pénze.

Sír, mert már többször végigcsinálta a lombikprogramot, és még mindig nincs gyereke.

Sír, mert mikor a legjobb barátnőjét felkérte béranyának, azt felelte: "Elég fura lenne."

Sír, mert olyan gyógyszert szed, ami hátráltatja a teherbe esést. 

Sír, mert ez súrlódásokat okoz a házasságában.

Sír, mert az orvos azt mondta, minden rendben van vele, de valahol legbelül tudja, hogy ő az oka.

Sír, mert a férje magát hibáztatja, és emiatt egyre elviselhetetlenebb vele együtt élni.

Sír, mert már minden testvérének van gyereke.

Sír, mert az egyik nővére soha nem is akart gyereket.

Sír, mert a legjobb barátnője is terhes.

Sír, mert már megint meghívták egy babaköszöntő bulira. 

Sír, mert az édesanyja folyton azt kérdezi: "Kislányom, mire vársz még?"

Sír, mert az anyósa és apósa is nagyon szeretnének nagyszülők lenni.

Sír, mert a szomszédjának ikrei vannak, és borzalmasan bánik velük. 

Sír, mert a 16 évesek meg véletlenül esnek teherbe. 

Sír, mert ő a világ legjobb nagynénije.

Sír, mert már kiválasztotta a neveket.

Sír, mert van egy üres szoba a házban.

Sír, mert van egy üres hely a testében. 

Sír, mert tudja, hogy mennyi mindent adhatna.

Sír, mert tudja, hogy a férje milyen csodálatos apa lenne.

Sír, mert tudja, hogy belőle milyen csodálatos anya válna. De nem válhat. 

Él valahol egy másik nő. 34 éves, 5 gyerekkel. 

– Öt? Te jó ég, remélem, többet már nem tervezel! – mondják folyton. És nevetnek... mert ez olyan vicces! A nő is nevet, de nem szívből. Témát vált, mint mindig, és nem reagál a megjegyzésre. Ez is ugyanolyan nap, mint a többi. Amikor pedig senki nem látja, elsírja magát...

Sír, mert épp terhes a hatodikkal, és úgy érzi, titkolnia kell az örömét.

Sír, mert mindig is nagy családot szeretett volna, és nem érti, miért zavarja ez az embereket.

Sír, mert nincsenek testvérei, és gyerekként nagyon magányosnak érezte magát.

Sír, mert a Nagyinak 12 gyereke volt, és mindig is ő volt a példaképe.

Sír, mert el sem tudná képzelni az életét gyerekek nélkül, de az emberek úgy tekintenek rá, mintha anyának lenni büntetés lenne. 

Sír, mert nem akarja, hogy bárki sajnálja.

Sír, mert az emberek valamiért úgy gondolják, nem ezt akarta.

Sír, mert azt feltételezik, hogy felelőtlen volt, és csak "becsúsztak" a gyerekek. 

Sír, mert azt hiszik, neki nincs beleszólása a dolgokba. 

Sír, mert úgy érzi, senki nem érti meg őt. 

Sír, mert elege van abból, hogy magyarázkodnia kell a döntései miatt.

Sír, mert, noha a férjével tökéletesen el tudják tartani a családot, ez senkit nem érdekel.

Sír, mert elege van a "vicces" megjegyzésekből.

Sír, mert ő tényleg a maga dolgával törődik.

Sír, mert azt kívánja, bárcsak a többiek is a maguk dolgával törődnének.

Sír, mert néha kétségei támadnak. Eltöpreng, hogy vajon nem kellett volna megállnia két gyerekkel ezelőtt? 

Sír, mert sokan ugranak, ha kritizálni kell, de elmaradnak, ha a segítségükre lenne szükség.  

Sír, mert torkig van a piszkálódással.

Sír, mert ő nem egy "vásári mutatvány".

Sír, mert azt látja, az emberek durvák.

Sír, mert szerinte túl sokan érzik úgy, hogy véleményt kell alkotniuk az ő magánéletéről.

Sír, mert ő csak békében szeretne élni.

Egy harmadik nő: 40 éves, 1 gyereket nevel.

"Csak egy? Nem szerettél volna többet?" – kérdezik folyton. 

"Boldog vagyok ezzel az eggyel" - feleli teljes nyugalommal. Már rengetegszer elpróbálta ezt a választ, és rengetegszer kellett kimondania. Elég hihető. Senki sem sejti, hogy amikor egyedül marad, elsírja magát. 

Sír, mert ez az egy terhessége is kész csoda volt.

Sír, mert a fia még mindig mondogatja, hogy szeretne egy öcsit vagy hugit. 

Sír, mert mindig három gyereket szeretett volna. Legalább.

Sír, mert a második terhességének életmentő abortusz lett a vége.

Sír, mert az orvos azt mondta, "túl kockázatos" lenne több gyereket vállalni. 

Sír, mert arról az egyről is nehéz gondoskodnia, aki van.

Sír, mert az az egy néha kitesz kettőt is. 

Sír, mert meghalt a férje, és nem talál új társat. 

Sír, mert a családja úgy gondolja: egy gyerek bőven elég.

Sír, mert a munkája teljesen lefoglalja, és nem tud kilépni. 

Sír, mert önzőnek gondolja magát.

Sír, mert még mindig nem fogyott le a szülés óta.

Sír, mert a szülés utáni depresszió rettenetes volt.

Sír, mert nem tudja elképzelni, hogy még egyszer keresztülmenjen ezen.

Sír, mert nem elégedett a testével, és a terhesség csak súlyosbítaná ezt. 

Sír, mert még most is bulimiával küzd.

Sír, mert el kellett távolítani a méhét.

Sír, mert szeretne még egy babát, de nem lehet.

Ezek a nők mindenütt jelen vannak. Ők a szomszédaink, a barátaink, a testvéreink, a munkatársaink, az unokatestvéreink. Nem tudnak mit kezdeni a tanácsainkkal vagy a véleményünkkel. A méhük az övék.
Tartsuk ezt tiszteletben! 

Forrás: Nadirah Angail 

vissza

Hozzászólások